1968-ban készítette Stanley Kubrick ezt a sci-fit. én szeretem az elgondolkodtató filmeket, de ez még nekem is nagyon sok volt. a film az emberiség hajnalán kezdődik, amikor a majmok megtanulnak eszközt használni. nos, ez a majmócás rész közel húsz percig tartott és én azt hittem, hogy rossz filmet nézek, inkább valami elcseszett természetfilmhez hasonlított az egész. egyik reggel felkelnek a majmok és egy bazinagy palatábla (később utánaolvastam és az egy monolit) néz velük farkasszemet. aztán hirtelen váltás: már a jövőben vagyunk és megismerkedünk dr. Floyddal(William Sylvester), aki a Holdra készül, ahol egy ugyanolyan monolittal találkozik, mint mi a film elején (mellesleg rejtélyes rádiójelet sugároz a Jupiter felé, de erre se akkor jöttem rá, mikor a filmet néztem). megint váltás: űrhajón vagyunk, ami a Jupiter felé tart. Floyd és a társai hibernált állapotban vannak, az űrhajót Keir Dullea és Gary Lockwood irányítja HAL 9000-el, a komputerrel, ami tökéletesen van megalkotva, tud gondolkodni és dumcsizni az űrhajó vezetőivel. aztán jön a baj: a rohadt megbízható gép meghibásodik és kinyír mindenkit, csak Dullea éli túl, ő meg megpróbálja teljesíteni a küldetést.
én nagyon nem értek a sci-fikhez, de az biztos, hogy a zenéje egyszerűen fantasztikus (Ligeti György volt a zeneszerző), nagyon tudja húzni az ember idegeit. 144 perces a film, de szerintem egy órába bele lehetne sűríteni, mert annyi benne a - számomra - unalmas rész. például amikor a hibás részért kimennek az űrbe, na, azon majdnem elaludtam. az mondjuk teljesen igaz: az űr az az ember számára végtelen, sötét, csendes és nem történik benne semmi, de ezek az elhúzott részek nulla hanggal nekem nagyon vontatottak voltak.
bár utánaolvastam a filmnek, és így már nagyjából megértettem a végét is, nem tudnám leírni miről is van szó igazából. ehhez látni kell a filmet, viszont nem ajánlom mindenkinek. nagyon nehéz és aki nem nyitott bizonyos dolgokra, azok sose fogják értékelni. hihetetlenül elgondolkodtató, én is még a hatása alatt vagyok, pedig annyira nem értettem és nem is élveztem. az biztos, hogy eszméletlen alkotás, mind a technikai megoldásokban, mind a szemléletmódban.
